Baia Sprie (Felsőbánya) in the encyclopedias and on the Net

Note: if you have entries on the city of Baia Sprie (Hung. Felsőbánya; ő = o" ) in any language please don't hesitate in sending them to me for posting on this page

Baia Sprie (Felsőbánya)
with "Dealul Minei" (Bányahegy)

Photo: Peter Huber, July/Aug. 1994

Felső-Bánya, kir. bányavaros, Szathmár vmegyében, a Bányahegy tövében, igen szép vidéken, Nagbányához 1 mfdnyire. Lakja 4500 lakos, kik közt 2500 római, 500 görög kath., 1500 reformatus; nyelvre nézve többnyire magyarok. Mind a három hitfelekezetnek helyben van papja és temploma. Határában fekvő hegyei bővelkednek arany, ezüst, réz, ón, vas, czinóber, piskolcz, kénkő, gáliczkő érczekkel, s itt a bányászat régóta virágzik. A kir. bányákon kivül a polgárok is miveltetnek bányákat, s itt ez az élelem fő ága. Van it egy bányászhivatal és törvényszék. A város erdeje 12,293,380 [négyzet] ölet foglal el. Gyümölcskertjei különös jó izü gyümölcsöket adnak; gesztenyével mesze kereskedik. A város határában eredő Szaszár vize számos bányamüveket tart forgásban, s ebben és más kisebb patakokban sok rákot, pisztrangot fognak. A Feketehegy tövében egy B ó d i t ó nevü tava annyira mély és bő vizű, hogy szárazság idején a kohokat, malmokat hat hétig vizzel kitartja. Savanyuvize jó. A város, szabadalmait I. Lajostól nyerte 1397-ben, mellyek Zsigmond és Mátyás által megerősittettek; egyébiránt kiváltság-szaporitó vagy megerősitő leveleket majd minden uralkodótól kapott. Emlitést érdemel Hunyady János kormányzónak 1452-ben költ pecsétes levele, mellynélfogva minden a határban találtató arany és ezüst bányákból bejövő urburát a városi anyatemplomnak ajándékozott, bizonyos orgonáért, mellyet itt megszeretvén, Zólyom városba vitett; s valóban e templomnak jelenleg is szép jövedelmei és tőkepénzei vannak. A város határában van még egy Kis-Bánya nevü falu, melly a város tulajdona.

-- Fényes Elek, Magyarország Geographiai Szótára, melyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik, II. kötet, 14. o. Pesten, 1851.

Kis-Bánya, oláh falu, Szathmár vgyében, a felsobányai határra épitve, 425 g. kath. lak., s anyatemplommal.

Ibidem., I. kötet, 86. o. Pesten, 1851.


Felsőbánya
rend. tanácsu város (sz. kir. város cimével) Szatmár vmegyében, (1891) 979 házzal és 4816 lakossal (közte 4412 magyar és 379 oláh). Egyike hazánk jelentékenyebb bányavárosainak; van kincstári bányaműve, mely évenkint mintegy 300000 q. zuzóércet dolgoz fel s abból (1891) 58,4 kg. aranyat, 1483,96 kg. ezüstöt, 1845 kg. rezet és 602857 kg. ólmot termelt, összesen 294260 frt értékben; a munkások száma 625. Ezenkivül van itt 70 magánbánya, mely leginkább ezüstöt, aranyat és ólmot termel s 480 munkást foglalkoztat. F.-en székel a m. kir. bánya- és kohóhivatal, bányászati iskola, van továbbá takarékpénztár, posta- és táviróhivatal, postatakarékpénztár. Bérces, erdős határa 7164 ha. F. hajdan Középhegynek (Mons medius) neveztetett. II. Lajos király 1523. a várost a királyi bér- és egyéb dijak fizetése alól felmentette s e privilégiumát I. Lipót király 1689. megerősítette.1579. a szepesi kamara megengedte F. lakosainak, hogy Szt. János pataka mellett falut alapíthassanak, mely azután Kis-Bányának neveztetett; ennek birtokában a várost Báthory Gábor fejedelem 1612, és I. Lipót 1689. megerősítette Báthory István 1585. vámszabadságot engedélyezett a városnak, melyet Rudolf (1624) és I. Lipót megerősített. 1689. a város a Nagy- v. Királyi bánya nevü hegyben levő bányáit azon kikötés mellett engedte át a fiskusnak, hogy a jövőben minden adótól mentve legyen.

V. ö. Wenzel Gusztáv, Magyarország bányászatának kritikai története, Budapest 1880; Décsényi, F. B. regi pecsétje. (Turul 1889.)

Felsőbányit
(ásv.). Ritka ásvány; rombos táblácskákból álló gömbös halmazokat képez, vegyi összetétele 2Al2O3SO3 + 10H2O (Al2O3 = 45,5H2O=37,2 SO3=16,4Hauer). Szine fehér, néha a vasoxidtól sárgás, felülete érdes, gyöngyfényü. K. 1,5. Töm. 2,3. Eddigi lelőhelyei Felsőbánya (Grossgrubeni hegy), Kapnik.

Freieslebenit
(ásv.), kákásüvegérc, egyhajlásu rendszerbeli kristályokban jeged; vegyi összetétele ólomezüstszulfostibit. 5 (Pb.Ag2) S. 2 Sb2S3. Pb 3,01, Ag 22,1, Sb 27,7, S 18,7, Fe 0,1, Cu 1,1. Ezüstbányákban találtatik. Nálunk Kapnik- és Felsőbányán. Szászországban Freiberg, Spanyolország. Ritka ásvány.

-- A PALLAS NAGY LEXIKONA (1893-1896), VII. KÖTET, 68. o.
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/pallas/


Felsőbánya, rend tanácsú város (sz. k. város címével) Szatmár vm.-ben, szép erdős vidéken, régebben egyike hazánk jelentékenyebb bányavárosainak, mely azonban a bányaerek kiapadása és az ezüst árának csökkenése következtében a XIX. sz. vége felé hanyatlani kezdett; lakóinak száma, mely 1869-ben 5311 volt, 1910-ig 4422-re szállt alá (1900-ban 4580), kik között 4205 magyar és 346 oláh, hitfelekezet szerint 2484 róm. kat., 1247 gör. kat., 687 reform. és 147 izrael. volt. (A lakóházak száma 1004.) A lakosok legnagyobbrészt bányamunkások, kik az itteni arany-, ezüst-, réz- és ólombányákban dolgoznak. A teljesen hanyatló magánybányák mellett jelentékenyek a kincstári bánya- és zúzóművek.

Itt székel a m. kir. bánya- és kohóhivatal és a bajfalusi körjegyzőség. Van m. kir. bányaiskolája, 3 felekezeti elemi iskolája, gazd. népiskolája és 2 kisdedóvója; van továbbá takarékpénztára, hitelszövetkezete, városi muzeuma és könyvtára, hírlapja, turista-egyesülete, polgári köre, malomkö- es sírkőgyára, vízvezetéke, fertőtlenítő intézete, járványkórháza, aggápoldája, vasúti állomása, posta- és távirdahivatala; villamos világitása. Ujabban nyaralótelep alakul és háziipart honosítanak meg.

F. hajdan Középhegynek (Mons medius) neveztetett; Nagy Lajos király 1374. megújította F. régibb kiváltságait, melyeket később Zsigmond, I. Mátyás, II. Lajos (1523), Rudolf (1624) és I. Lipót (1689) megerősitettek. A mohácsi vésztől kezdve F. hol Szapolyai János, hol a Habsburg-haz alatt állott, mely utóbbi alá I. Lipót alatt került végleg. A XVI. és XVII. sz.-ban a város nagyon elszegényedett, ezért 1689. kénytelen volt összes nagy jövedelmű bányáit a kincstárnak átengedni, amiért a város és lakosai szerződésileg adómentességet nyertek; a mentesség azonban 1850. az önkényuralom alatt megszünt s a város hosszas pereskedés után csak 1897. kapott a kormánytól kárpótlásul 400,000 koronát. E kárpótlás és a helyes, körültekintő városi gazdálkodás folytán a város az utóbbi években ismét fejlődésnek indult.

V. ö. Wenzel Guzstáv, Magyarország bányászatának kritikai története (Budapest 1880); Smik Antal, Adalékok F. város monográfiájához (u. o. 1906); Farkas Jenő, F. (Szatmár vm. monográfiájában); Décsényi, F. régi pecsétje (Turul 1889).

-- RÉVAI NAGY LEXIKONA, VII. kötet, 330. o., Budapest, 1913.

Translation to English:

Felsőbánya, corporate town (with the Royal Free Town title) in the Szatmár county, situated in a picturesque woodland, previously one of our country's important mining centres, which however, as a consequence of ore deposit exhaustion and drop in the silver price, began to decline at the end of the 19th-century; the number of inhabitants, which in 1869 was 5,311, fell to 4,422 by 1910 (4,580 in 1900), among whom 4,205 were Hungarian and 346 Romanian, by denomination, 2,484 Roman-Catholic, 1,247 Uniat(e) (aka Greek/Greco-Catholic or Eastern Rite Catholics), 687 Calvinist (aka Reformed or Reformat) and 147 Jewish. (The number of dwelling-houses is 1,004.) The majority of the inhabitants are miners working in the gold-, silver-, copper-, and leadmines. Beside the declining private mines, there are important government owned mines and ore-dressing works.

Here resides the Royal Hungarian Mining and Metallurgy Office, and the Bajfalu (Dănesti) office of district-notary. It has a Royal Hungarian mining school, 3 denominational elementary schools, (public) school of agriculture and 2 kindergartens; furthermore, it also has a savings-bank, credit union, city museum and library, newspaper, alpine club, civil society, mill- and gravestone factory, water-system, disinfection plant, hospital for contagious dideases, home for the aged, railway station, post and telegraph office, electrified lighting. Recently a summer resort came into being and handicraft industries were established.

In olden times, F. was called Middle Mountain (Mons medius); in 1374 king Louis the Great renewed F.'s older privileges, which were later confirmed by Sigismund, Matthias I, Louis II (1523), Rudolf (1624) and Leopold I (1689). From the Mohács defeat on, F. was when under John Szápolyai, when under the Hubsburgs, falling definitively under the latter's landlordship under Leopold I. In the 16th- and 17th-centuries the city became very impoverished, and therefore in 1689 it was compelled to cede its great income yielding mines to the treasury, the city and its inhabitants gaining contractually tax-exempt status as a result; the tax-exemption was terminated during the absolutist rule in 1850, and only in 1897, after a lenghty litigation, did the city won a 400,000 crown compensation from the government. Due to this compensation and a sound, cautious, city administration, the city started to flourish again in recent years.

Compare: Wenzel Guzstáv, A Critical History of Mining in Hungary (Budapest 1880); Smik Antal, Contributions to the monography of the city of F. (u. o. 1906); Farkas Jenő, F. (In the monography of Szatmár county); Décsényi, F.'s old seal (Turul 1889).

-- RÉVAI'S GREAT LEXICON, vol. VII, p. 330, Budapest, 1913. (Translated from Hungarian.)

Kisbánya, 1. Kisk. Szatmár vm. nagybányai j.-ban, (1910) 833 oláh lak., u.p. és u.t. Felsőbánya. Arany és ezüstércbányái vannak.

-- IBIDEM, vol. XI, p. 666, Budapest, 191?.


Felsöbánya [-sbáńa], staré horní mesto v uher. zupe szatmárské, okr. nagy-bányskem, v pohorí Vihorlátském, se 4816 obyv. (1890), Vetsinov Mad'. (neco Rumunű). Dobývají se zde zlaté stríbrné, medené a olovené rudy; tezení to vsak, pri nemz jest zamestnáno asi 1100 osob, stále klesá -- Nerosty zdejsí jsov proslulé svými krásnými tvary krystalickými, jez kráslí musea celého sveta. Také je zde dobrákyselka a mensí prűmyslhrncírský. Hlkr.

-- OTTŰV SLOVNÍK NAUCNÝ, vol. 9, p. 85, Prague, 1895.


Felsö-Bánya, miasto górnicze w wegierskim komitacie Szatmarskim, 4,800 miesz., urzad góczy, bogate kopalnie zlota i srebra, oraz rozmaite zaklady do przerabiania miedzi i olowiv.

-- S. Orgelbrando, ENCYKLOPEDJA POWSZECHNA, vol. V, p. 333, Warszawa, 1899.


Nagybánya-felsőbányai helyi érdekű vasút. Nagybányától Felsőbányáig és Nagybányától Alsófernezelyig vezető, 9ˇ1 km. hosszú, rendes nyomtávolságú, gőzüzemű h.é.v. a Máv. üzemében. Megnyilt 1904 nov. 10.

-- RÉVAI NAGY LEXIKONA, XIV. kötet, 186. o., Budapest, 1916.


Felsőbánya, m. v Rum., okr. Szatmar, s doly na zlato, platinu a olovo. 6000 ob.

-- MASARYKŰV SLOVNÍK NAUCNÝ, vol. II, p. 708, Prague, 1926.


FELSOE-BANYA (en roumain Bania de Sus), ville de Roumanie (district Satmar) cédée ŕ la Hongrie en 1940; 4.420 hab. Mines de cuivre, d'argent et d'or.

-- LAROUSSE DU XXe SIČCLE, 1960, vol. 3, p. 437.


FELSÖBÁNYA. V. BAIA-DE-SUS.

-- Grand LAROUSSE Encyclopédique, 1961, vol. 4, p. 946.

BAIA-DE-SUS ou BAIA-SPRIE, en hongr. Felsőbánya, v. de Roumanie (région de Baia-Mare), ŕ l'E. de Baia-Mare; 4 000 hab. Centre métallurgique (métaux non fereux).

-- Ibibem, 1960, vol. 1, p. 838.


Baia-Sprie, Hung. Felsőbánya, town (1948 pop. 3,968), Baia-Mare prov., NW Rumania, 5 mi. E of Baia-Mare; rail terminus, mining and smelting center (lead, silver, zinc, copper, gold); trade in lumber and fruit. Has old church and monastery. Most of pop. is Magyar. In Hungary, 1940-45.

-- THE COLUMBIA LIPPINCOTT GAZETTEER OF THE WORLD, p. 143, Morningside Heights, N.Y., 1962.


Baia-Sprie, oras raional în reg. Maramures. 10 200 loc. (1961). Centru pentru extractia minereurilor neferoase si statie de flotatie pentru prelucrarea partiala a acestor minereuri.

-- DICTIONAR ENCICLOPEDIC ROMÂN, vol. I, p. 277, Bucuresti, 1962.


Baia Sprie: Gemeinde in der nordrumänischen Region Baia Mare, in den Ostkarpaten; Gold-, Silberbergbau.

-- MEYERS NEUES LEXIKON, 1. Band, S. 572, Leipzig, 1963.


Baia-Sprie, Stadt in Rumänien, Verw.-Geb. (Judet Maramures, am Fuß des vulkan. Gutîigebirges, 10 km östl. von Baia Mare, 15 000 E (1968); alte Bergbaustadt mit Gewinnung und Aufbereitung von Buntmetallerzen; ferner Holz- und Lederverarbeitung, Baustoffindustrie. -- Als Bergbauort schon im 14. Jh. erwähnt.

-- MEYERS ENZYKLOPÄDISCHES LEXIKON, 3. Band, S. 373, Mannheim, 1971.


Baia Sprie, Felsőbánya -- város a RSZK-ban, Máramaros (Maramures) m.-ben, a Zazar (Săsar) f. völgyében. Már 1329-ben pénzverdéje volt. Színesfémipar, fakitermelés. L: 16 448 (1974). Festőividéke sok turistát vonz.

Dr. Tulogdi János, Madarász Antal, Balás Árpád. FÖLDRAJZI KISLEXIKON, 49. o. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1976.


BAIA SPRIE [baja ~ije], m. w pd.-zach Rumuii, w okregu Maramures, u podnóza Karpat Wsch.; 17 tys. mieszk. (1989); osr. eksploatacij rud cynku, olowiu i miedzi; hutnictwo metali niezel.; przemysl drzewny, spoz.; osr. turyst.; kósciól z XVI w.

-- NOWA ENCYKLOPEDIA POWSZECHNA PWN, vol. I, p. 326, Warszwa, 1995.


BAIA SPRIE / FELSŐBÁNYA (11,735; 28.9 % Hung.): - mining town (gold, silver, non-ferrous minerals) - Roman Catholic Gothic-neo-Romanesque church - Catholic vicarage - Jesuit monastery - "Császi" house - Lake Bodi: leisure center

Ref.: http://www.net.hu/corvinus/hmcb/hmcb10.html#t11


BAIA SPRIE (10 km from Baia Mare) - a miner's town, first mentioned in writing in 1329. 14th century Roman-Catholic Church. 10 km from the town - the chalet Mogosa, at 1272 m altitude in the Gutîi Mountains; Bodi lake, a boating place, lies nearby; ski tracks; cable railway. For those fond of fishing - the Blidur [Halastó] trout farm.

Ref: http://travel.necomm.ro/Touristic_Areas/maramures/maramures.htm

Baia Mare (Nagybánya) in the encyclopedias

mm02.jpg (5231)"St. Stephen" clock tower
(built 1446-48)

bm_adm.jpg (19228) Townhall

Baia Mare Street Index and Maps

Nagybánya
rendezett tanácsu város szabad királyi város címmel Szatmár vármegyében, a Fernezelyi-patak tág völgyében s az Avas-hegység tövében. A szép fekvésü és megnyerő külsejü város a kincstári bányaigazgatóság és bányakapitányság, járásbiróság és telekkönyv, adóhivatal, királyi közjegyzőség, királyi fémbeváltó és vegyelemző hivatal székhelye; van állami főgimnáziuma, minorita kolostora, városi és bányakórháza, többféle jótékony intézete és egyesülete és vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Itt jelenik meg a Nagybánya és Vidéke címü hetilap (XXII. évfolyam). Bányászata ősidők óta nevezetes; jelenleg van itt két magyar királyi arany-, ezüst- és ólombánya (Veresviz és Kereszthegy, utóbbi 1490. a Fugger-család birtokában volt), mely évenkint átlag 100 kg. aranyat, 2-500 kg. ezüstöt és 14 q ólmot termel, összesen 250 000 frt értékben; a munkások száma 450. Ezen kivül van itt számos társulati és magán arany-, ezüst- és ólombánya, mindössze mintegy 500 munkással, továbbá elektrolitikus rézkiejtő mű. Jelentékeny továbbá a város agyag-, bőr- és háza ipara, nevezetesen a kosárkötés és virágkészítés, melyet a nőegyesület vezetése alatt álló u. n. munkaház fejleszt. Nevezetes iparvállalata a kapszula-gyár. A lakosság fő foglalkozása egyébiránt a bányászat, kohászat, szőllő- és gyümölcstermelés (nevezetesen gesztenye). Lakóinak száma 1850-ben 6414 volt, 1870-ben 9082 és 1890-ben 9838. A lakosok közt van 7596 magyar, 109 német, 52 tót, 1941 oláh és 49 rután; hitfelekezet szerint 3796 római kat., 3601 görög kat., 125 ág. evang., 1601 helvét és 701 zsidó. A házak száma 1547. határa 20 869 ha., erdőkben bővelkedik. N.-t 1142. népesítette be II. Géza király szászokkal, kiknek Nagy Lajos 1347. már jelentékeny bányászati szabadalmakat adott. Ez időben Asszonypataka volt a neve. 1411-ben Brankovics György szerb despota kapta cserében Belgrádért, 1459. vára volt, melyet Korvin Mátyásnak anyja birt volt. Később a város Mátyás kezére kerülvén, az a bányákat 13 000 arany forintért adta bérbe. 1468. már saját pénzverő intézete volt. 1490. Albert herceg prédálta fel lengyel katonáival. 1530 után Szapolyai János Zsigmond kezére került a város, 1560. pedig Felsőbányával együtt Balassa Menyhért kapta meg. 1567. Szapolyai János Zsigmond a várat csak kemény ostormmal tudta a császáriaktól elfoglalni, mely 1624. Bethlen Gábornak, a linzi békében pedig (1645) Rákóczi Györgynek jutott. 1667. Vesselényi István kezére került, 20 évvel később azonban iskolái már az erőszakos ellenreformáció áldozatává lettek, amennyiben a jezsuiták kezeibe kerültek. V. ö. Palmer Kálmán, Nagybánya és környéke (Nagybánya 1894); Szellemy, Die Erzlagerstätten von Nagy-B. in Ungarn (Zeitschrift für praktische Geologie, 1894-95); Schönherr Gy., N.-B.-i címeres levelek (Turul, 1890-92) és N.-B. régi pecsétjei (u. o. 1886).

-- A PALLAS NAGY LEXIKONA (1893-1896)
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/pallas/


Asszonypataka, Nagybánya (l.o.) hajdani neve.

-- RÉVAI NAGY LEXIKONA, II. kötet, 182. o., Budapest, 1911.

Asszonypataka [Hung. for "Lady's rivulet"; Germ. Frauenbach / Frauenstadt], Nagybánya's (see there) name in olden times [early Middle Age].

-- RÉVAI'S GREAT LEXICON, vol. II, p. 182, Budapest, 1911. (Translated from Hungarian.)


Rivulus Dominarum, Magyarország középkori földrajzában a. m. Nagybánya.

-- RÉVAI NAGY LEXIKONA, XVI. kötet, 289. o., Budapest, 1924.

Rivulus Dominarum [Lat. for "Lady's rivulet"], i.e. Nagybánya [Baia Mare] in medieval Hungarian geography.

-- RÉVAI'S GREAT LEXICON, vol. XVI, p. 289, Budapest, 1924. (Translated from Hungarian.)


Nagybánya, a corporate mining town, picturesquely situated in north-eastern Hungary, in the county of Szatmár, with 9842 inhabitants in 1891 and 11,183 in 1901. There are a gymnasium, a Minorite convent, a directory of mines, hospitals, and several other offices and public institutions. Its mines -- gold, silver, lead -- are useful., and managed by the state. In the beautiful park are many ateliers, frequented in summer by pupils of the painting academy of Munich.

-- ENCYCLOPEDIA BRITANNICA, vol. 7, New York, 1902.


Baia Mare, ungar. Nagybánya, Bergwerkstadt von (1923) 16000 E. (davon 1200 Deutsche) im rumä. Judet Satmar. Erloschene Vulkane der Tertiärzeit enthalten hier Blei-, Kupfer-, Gold- und Silbererze, die im staatl. Hüttenwerk verarbeitet werden.

-- DER GROSSE BROCKHAUS, 2. Band, Leipzig, 1929.


Baia-Mare, Hung. Nagybánya, town (1948 pop. 20,959) seat of Baia-Mare prov., NW Rumania, in Crisana-Maramures, 34 mi. SE of Satu-Mare; rail junction and metallurgical center, based on local lead, zinc, gold and silver. Major chemical indistry produces sulphuric acid and fertilizers; agr. tools, furniture, toys; trades in grain, fruit, nuts, wine, poultry, livestock. Long residence of a Gr. Catholic bishop. Gold and silver are mined in vicinity. Popular and picturesque health resort, much patronized by artists. Has 14th-cent. St. Stephen tower, old mint, museum. Half pop. are Magyars. In Hungary, 1940-45.

-- THE COLUMBIA LIPPINCOTT GAZETTEER OF THE WORLD, Morningside Heights, N.Y., 1962.


Baia Mare, oras regional, situat în nord-vestul Transilvaniei; resedintă a reg. Maramures. 43 120 loc. (1961), cu localitătile subordonate 84 400 loc. Important centru industrial, comercial si cultural. Detine primul loc pe tară în industria metalurgiei neferoase. Mai exista industrie chimică (acid sulfuric, sulfat de cupru, acid clorhidric etc.), de utilaj minier, alimentară (prelucrarea fructelor si preparatelor din carne). În anii puterii populare a fost înzestrată cu utilaj modern Uzina chimică-metalurgică s-au construit Atelierele centrale „Hutira Dezideriu" pentru utilaje miniere, statia de cianuratie Săsar, termocentrala ,,Vasile Roaită" etc. În B.M. se află un institut pedagogic, un teatru de stat, o scoala medie de artă, un muzeu regional, monumente istorice etc. --Colonia de pictură de la Baia Mare a luat fiintă în anul 1896, cînd Simon Hollósy îsi strămută aici, pentru lunile de vară, scoala sa particulară de pictură de la München. Hollósy împreună cu pictorii Károly Ferenczy, Béla Iványi-Grünwald, János Thorma, István Réti s.a. au început, în 1897, lupta împotriva artei academiste din Ungaria si a institutiilor care o promovau. În 1902, cînd Hollósy a părăsit definitiv B.M., au fost întemeiate Scoala liberă de pictură si Societatea pictorilor de la B.M., care si-au continuat activitatea pînă în 1927, cînd, în urma unor divergente ivite între artistii mai tineri si fondatori, se autodizolvă. În acelas an ia fiintă Scoala de pictură de la B.M. (fondatori S. Börtsök, J. Krizsán si A. Mikola), care, nereusind să mentină prestigiul vechii scoli, îsi încetează activitatea în 1936.

În opozitie cu Scoala de pictură de la B.M., organizată dupa principii conservatoare si retrograde, încă din 1932 s-au grupat în jurul pictorului A. Ziffer, si el elev al lui Hollósy, mai multi artisti tineri (Martin Katz, Gheza Vida, V. Kazar, Lidia Agricola s.a.), preocupati de oglindirea in artă a problemelor sociale contemporane. Statul democrat-popular a sprijinit reorganizarea activitătii artistice de la B.M., restaurînd vechiile ateliere si construind altele noi. S-a înfiintat aici si o casă de creatie, în care lucrează 30-35 de artisti plastici.

-- DICTIONAR ENCICLOPEDIC ROMÂN, vol. I, Bucuresti, 1962.


Baia Mare: 2. Hauptort von B.M. 1 (Maramures) und Industriestadt; (1959) 40 000 Ew.; Bergbau auf Nichteisenerze; Erzaufbereitungsanlagen, Buntmetallurgie; Holzverarbeitung, Düngemittelherstellung, Lebensmittelindustrie.

-- MEYERS NEUES LEXIKON, 1. Band, Leipzig, 1963.


Baia Mare, Stadt in N-Rumänien, Hauptstadt des Verv.-Geb. (Judet) Maramures, am Rande des Gutîigebirges, 100 km nördl. von Klausenburg, 230 m ü. d. M., 74 000 E (1969); pädagog. Institut, Musikhochschule, Staatstheater, Bibliothek, Museum (mit Abteilung für Bergbau). B.M. ist eines des wichtigsten Zentren der metallurg. Industrie Rumäniens. In dem metallurg.-chem. Kombinat ,,Gheorghe Gheorghiu Dej" wird auf elektrolyt. Wege Blei, Kupfer, Feingold und Feinsilber gewonnen. Die als Nebenprodukte anfallenden chem. Erzeugnisse, wie Salz- und Schwefelsäure, Kupfervitriol u.a., finden Verwendung bei der Herstellung von Lacken und Farben. Ebenfalls gut entwickelt ist der Maschinenbau (v. a. Ausrüstungen für den Bergbau der Umgebung. Ferner hat die Stadt Nahrungsmittelindustrtie. Flugplatz.

Das Gebiet von B.M. war schon in der Altsteinzeit besiedelt. Im 3. Jh. v. Chr. lebten hier bereits dak. Stämme. B.M., an der Stelle der frühmittelalterl. Siedlung Rivulus Dominarum, wird erstmals 1327 urkundl. erwähnt, für 1327 ist bereits Bergbau bezeugt. Die der Stadt nach 1445 verliehenen Privilegien förderten ihren wirtschaftl. Aufschwung, unter Matthias I. Corvinus erhielt sie das Befestigungsrecht. Die weitere Entwicklung stand in enger Verbindung mit der an an Bedeutung zunehmenden Erzförderung in dieser Gegend. Zur Zeit des antihabsburg. Aufstandes unter Franz II. Rákóczi wurde sie von Aufständischen belagert.

Stephansturm (gotisch, Baubeginn 1347, im 15. Jh. vollendet), Kirche der hl. Dreifaltigkeit (barock, 1717-20 von Jesuiten erbaut), Holzkirche (aus einem Dorf in Maramures überfürt). Von der ehem. Burg is die Fleischerbastei erhalten.

-- MEYERS ENZYKLOPÄDISCHES LEXIKON, 3. Band, Mannheim, 1971.


Baia Mare Nagybánya - municípium az RSZK É-i részén, Máramaros (Maramures) m. székhelye, a Gutin (Gutîi) hg. DNy-i lábánál. L: 89 866 (1974) / 103 745 (1973). Az RSZK legfontosabb vegyipari (kénsav), bányagépgyártó központja. Korszerű ércdúsítója a környék bányaipari termékeit olvasztásra készíti elő. A városon átfolyó Zazar (Săsar) mellet tömbházakból új, modern városközpont alakult ki. Fontos művelődési központ (főiskola, múzeumok). 1896-tól a modern művészetben önálló irányt jelző festőiskola működöt a városban. Környékeín kedvelt kirándulóhelyek a szelédgesztenye-erdő és a Fokhagymás-völgy.

-- Dr. Tulogdi János, Madarász Antal, Balás Árpád. FÖLDRAJZI KISLEXIKON, 49. o. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1976.


Baia Mare, Hungarian NAGYBÁNYA, city, capital of Maramures judet (county), northwestern Romania. It is situated in the Săsar River valley, surrounded by mountains. This location affords the city protection from the cold northeastern winds and sustains a quasi-Mediterranean vegetation. Founded in the 12th century by Saxon immigrants, it was first known as Neustadt. The first document mentioning the name Baia Mare dates from 1329. Until 1948 it was the see of a bishop of an Eastern-rite church in communion with Rome. It was a mining centre of fluctuating fortunes until after World War II, when chemical and metallurgical works, lead works, and other nonferrous heavy industries were developed there. Baia Mare contains a 14th-century Gothic-style clock tower, which dominates the medieval quarter. Pop. (1992 prelim.) 148,815.

-- BRITANNICA ONLINE, 1997
URL: http://www.eb.com:180/cgi-bin/g?DocF=micro/46/54.html

Maramures (Máramaros) in the encyclopedias

bm_maramu.jpg (23879) 1. Wooden church
2. Miner statue
3. Typical gate from Maramures
4. "Izvoare" resort

Baia Mare: 1. Region in Nordrumänien, seit Ende 1960 Maramures; 10 500 km2; (1960) 759 000 Ew.; Hauptstadt B.M. 2; umfaßt im einen Teil der Theißniederung, im O die Waldkarpaten; im N an Ungarn und die Ukraine angrenzend; Gewinnung und Verarbeitung von Blei, Kupfer, Silber, Gold, Schwefel; Industrie in B.M. 2, Satu Mare (Lokomotiven, Waggons, Werkzeugmaschinen, Bergbauausrüstungen, Textilien), Sighet (Textilien, Leder, Holz, Baumaterialien).

-- MEYERS NEUES LEXIKON, 1. Band, Leipzig, 1963.


Maramures, judet (county), northwestern Romania. It occupies an area of 2,400 square miles (6,215 square km) and is bounded in the north by Ukraine. It is mostly mountainous and is dominated by the Eastern Carpathian Mountains, including the Maramures and Tibles ranges. The Tisa River, flowing east and southward, forms part of the county's northern border, and the Viseu and Somes rivers drain southward. Baia Mare, the county capital, is Romania's largest centre for nonferrous metallurgy, and machinery is manufactured there. Mines are located in Herja, Baia Sprie, Cavnic, Suior, and Băiut. Sighetu Marmatiei, Viseu de Sus, and Borsa are timber-producing centres, and factories in Bistra produce building materials. Agricultural activities include livestock raising and fruit cultivation. A hydroelectric station operates on the Firiza River, with a reservoir located near Strîmtoii.

Several villages situated near the towns of Tîrgu Lăpus and Sighetul Marmatiei are known for their 18th-century oak churches with shingled roofs. An ethnographical museum is located in Sighetul Marmatiei, and Moiseiu town has an 18th-century monastery. Highway and railway connections extend through Baia Mare, Sighetu Marmatiei, and Viseu de Sus. An airport is located near Baia Mare. Pop. (1990 est.) 559,700.

-- BRITANNICA ONLINE, 1997
URL: http://www.eb.com:180/cgi-bin/g?DocF=micro/374/40.html

Miscelanious

Băiut, comună în raionul Lăpus, reg. Maramures, 3 060 loc. (1961). Exploatări de minereuri neferoase.

Cavnic, comună în raionul Lăpus, reg. Maramures. 5 420 loc. (1961). Centru de extractie a minereurilor neferoase, dotat cu o instalatie de flotatie modernă.

-- DICTIONAR ENCICLOPEDIC ROMÂN, vol. I, Bucuresti, 1962.


Stephen L. Dancs, Hon. B.Sc.
Toronto, Canada, Tel./Fax: +1 (416) 963-9624
Comments to author: bf154@torfree.net

All contents copyright (C) 1996-97, Stephen L. Dancs. All rights reserved.
Revised: 21-Jun-1998
URL: http://www.ncf.carleton.ca/~bv561/bs.html